A napokban 13-ra emelkedett a bedöntött közoktatás vértanúinak száma, Kölcseytől eljutottunk Vörösmarty-ig, Eötvösig sőt Karinthy-ig azon, nevüket viselő rendületlen tudástemplomok sorában, ahonnan a kormányhivatalok – korábbi ígéretüket megszegve – polgári engedetlenség miatt sokszor érettségi előtt álló osztályok tanárait rúgták ki.

Ezzel persze tovább nőtt az ellenállás, mindhárom újonnan érintett gimnázium érintettjei jelentős demonstrációt tartottak, ami a szombati, a Bajcsy-Zsilinszky úti KLIK-központ előtt lezajlott, és az emberi jogi világnap előtti napokra országos sztrájkra felhívó, szenvedélyes, sajátos stílusú nagytüntetésen csúcsosodott ki.

Kibaszott kurucos Forradalom

Még az is lehet, Petőfi ihlette meg Simicska Lajost, mikor azt találta mondani, hogy Orbán egy geci, s amit még e szóhoz gondolt, a Viktorra szörnyű nagy káromkodás volt. Mindazonáltal a S. L. hétköznapi, sima szavai mögött megbúvó ordenáré, trágár agresszió mégiscsak megindított egyfajta szókimondó hevületet; ennek eddig főleg a személyeskedő vonalát láttuk az Orbán egy geci, vagy például a Sintér Sándor formájában.

Szombatra azonban szintet lépett a radikalizmus, melynek része volt az országos általános sztrájkfelhívás is. Egy szülő arról beszélt, hogy szülői munkaközösségek fogtak össze tanulócsoportok kialakításáért. Mindezek logikus és természetes lépések egy demokráciában.

Hanem bizony szintet lépett a radikalizmus stílusban is.

Új elemként egyrészt megjelent a keresztény-hazafias vonal, több szülő és diák esküdött Istenre (nem csak Petőfi szavaival) a rabláncok leverésére.

A lehetséges extremizmust ezután Molnár Áron és Pankotai Lili villantották, melynek magját az áprilisban bemutatott “Jövő”-slam képezte.

Molnár itt azzal indított, hogy Petőfire hivatkozva (na né, “Mit nem beszél az…”) beleordította a mikrofonba, hogy “A kurva anyádat!”

Majd, amikor a pécsi diáklány bevégezte a kibaszott jövővel, a keretező félreidézésben Molnár ismét beleordította a mikrofonba: “A kurva anyádat!...”

A diáklány kibaszott jövője a hétfejű sárkányról szól, Molnár kurvaanyázása pedig a celebkedésről, ami nyilvánvalóan méltatlan egy szabadságért küzdő, demokratikus színpadra.

Mégis a kettőben van közös.

Ülősztrájk vagy ököl

A kibaszott jövő behelyettesíthető a zsarnok kurvanyával. Vagy annak zsarnokságától, vagy – radikális módon – tőle kell megszabadulni (leginkább anyaváltással).

Mindehhez többféle taktika is “felhasználható”, melyek közül egyesek egyidőben, egy stratégiávává állhatnak össze, mások nem:

1: A demokratikus megegyezés követelése

2: Kitartó, ugyanakkor gyorsan erősödő nyomásgyakorlás (3 hetes országos “általános” sztrájk)

3: A ‘89-es temesvári forgatókönyv megismétlése, radikális forradalom kirobbantása Budapesten…

Utóbbira egyelőre nem igazán látszik esély, ezért nem csak erkölcsileg, de praktikusan sem tűnik célravezetőnek az, ha a Kurva anyád!-at kiabáló és kardot csörtető radikalizmus keveredik bele a sztrájkjog és egyéb demokratikus jogok érvényesítésébe.

Európa történetében nagyon sokszor kellett és kell a szabadságért megküzdeni, de a kurvaanyázás még soha nem eredményezte, hogy egy-egy kisebb-nagyobb visszaesés után sikerülne a szabadság egy következő fokára lépni.

Márpedig napjainkban, éveinkben épp ismét egy ilyen feladatot oldunk meg.