Ebben az évben szombatra esett az Emberi Jogok Világnapja, ami még valamikor réges régen, a COVID előtti időkben történt meg utoljára.

Azokban az áldott jó ‘10-es években, amikor Magyarország fővárosában még sokkal nagyobb zajt keltett a hajléktalanok, szegények, menekültek, nők, rokkantak, romák és mások üldözése, jogfosztása, mint manapság.

Az aktivizmus különféle formáit elkerülni se lehetett, különösen a téli időszakban. Ennek egyik kicsúcsosodása volt a december 10-i világnap, amelyen Magyarországon jócskán találhattunk aktivizmusra bevonó rendezvényeket.

Általánosítva nem mondható, hogy az emberi jogvédő tevékenység hazánkban csökken. A hagyományos nagyobb szervezetek, mint például az Amnesty InternationaI, a Helsinki vagy a TASZ részben eltérő filozófiákkal és módszerekkel dolgoznak, de mutatnak fel eredményeket. Az AI és a TASZ kommunikációjának fontos eleme az utcai megjelenés, az AI képzései, szervezeti rendszere növekedést mutat. A Helsinki és a TASZ a peres ügyek során is jó eredményeket érnek el.

Más szervezetek az önkéntes munkában erősítenek a hagyományos önkéntes szerződésekkel, vagy pedig az utóbbi időben a gimnazisták számára kötelező 50 óra közösségi munka felhasználásával.

A civil szervezetek helyzete nem lett könnyebb az elmúlt években, amiben a civilellenes és populista kormányzati politika döntő szerepet játszott, ez megsokszorozta az egészségügyi és gazdasági válság hatásait is.

A források beszűkülésére több civil szervezet választotta azt az utat, hogy inkább szűkebben tartja aktív tevékenységei körét, és abban célzott eredményeket ér el pro fessio munkatársakkal annál, hogy aktivista táborát mind inkább növelje.

Túl a COVID-válságon, ez különösen kiütközött idén a magyar városokban, de Budapesten még inkább, a közösségi oldalak mindössze 1-2 eseményt mutattak meg, amelyek kimondottan az Emberi Jogi Világnapra koncentráltak. Gödörbe jutott a gondolat Bródy János 5900 forintos szűkkörű koncertjével is.

A két legláthatóbb, legkiemelkedőbb esemény egyrészt a BM-előtti ülősztrájk, másrészt a Kerekek Büszke Lovagjai, a Budapest Bike Maffia által szervezett 2000 ember vacsorája volt a Tűzoltó utcában a Trafó mellett. A Havasi Zoltán alapította szervezet immár 11 éve küzd az egészséges élethez – többek között a szükséges, elegendő táplálkozáshoz – való jogért. Mindennapos és igen szerteágazó munkájuk során ezen a napon mindig több ezer szendvics elkészítése és hasonló mennyiségű vitamin kiosztása a céljuk, és ezt gyakorta túl is teljesítik. Ezt a napot különféle szervezeti partnereikkel közreműködve,mint például a Holland Nagykövetség, Flandria képviselete és a legkülönbözőbb cégek,és – itt jön a lényeg – akár független aktivisták bevonásával egy példaértékű társadalmi vállalkozást üzemeltetnek.

A sokat emlegetett európai értékrend mindenek előtt az európai városállamokban csírázott jogérvényesítésénél kezdődik, és ez, mint akár már a helladikus kultúrák óta tudjuk, elég rögös út, és akár egy generáción belüli jelentős változások elérésére csak egy aktivista közösség nagyon jelentős kiterjesztése esetén van egyáltalán esély; jól láthatjuk ezt mindenféle – például nemzetiségi autonómiával kapcsolatos – önrendelkezési mozgalomesetén.

Közeledik a karácsony: a nagy-nagy tüzet meg kéne rakni.

A napokban 13-ra emelkedett a bedöntött közoktatás vértanúinak száma, Kölcseytől eljutottunk Vörösmarty-ig, Eötvösig sőt Karinthy-ig azon, nevüket viselő rendületlen tudástemplomok sorában, ahonnan a kormányhivatalok – korábbi ígéretüket megszegve – polgári engedetlenség miatt sokszor érettségi előtt álló osztályok tanárait rúgták ki.

Ezzel persze tovább nőtt az ellenállás, mindhárom újonnan érintett gimnázium érintettjei jelentős demonstrációt tartottak, ami a szombati, a Bajcsy-Zsilinszky úti KLIK-központ előtt lezajlott, és az emberi jogi világnap előtti napokra országos sztrájkra felhívó, szenvedélyes, sajátos stílusú nagytüntetésen csúcsosodott ki.

Kibaszott kurucos Forradalom

Még az is lehet, Petőfi ihlette meg Simicska Lajost, mikor azt találta mondani, hogy Orbán egy geci, s amit még e szóhoz gondolt, a Viktorra szörnyű nagy káromkodás volt. Mindazonáltal a S. L. hétköznapi, sima szavai mögött megbúvó ordenáré, trágár agresszió mégiscsak megindított egyfajta szókimondó hevületet; ennek eddig főleg a személyeskedő vonalát láttuk az Orbán egy geci, vagy például a Sintér Sándor formájában.

Szombatra azonban szintet lépett a radikalizmus, melynek része volt az országos általános sztrájkfelhívás is. Egy szülő arról beszélt, hogy szülői munkaközösségek fogtak össze tanulócsoportok kialakításáért. Mindezek logikus és természetes lépések egy demokráciában.

Hanem bizony szintet lépett a radikalizmus stílusban is.

Új elemként egyrészt megjelent a keresztény-hazafias vonal, több szülő és diák esküdött Istenre (nem csak Petőfi szavaival) a rabláncok leverésére.

A lehetséges extremizmust ezután Molnár Áron és Pankotai Lili villantották, melynek magját az áprilisban bemutatott “Jövő”-slam képezte.

Molnár itt azzal indított, hogy Petőfire hivatkozva (na né, “Mit nem beszél az…”) beleordította a mikrofonba, hogy “A kurva anyádat!”

Majd, amikor a pécsi diáklány bevégezte a kibaszott jövővel, a keretező félreidézésben Molnár ismét beleordította a mikrofonba: “A kurva anyádat!...”

A diáklány kibaszott jövője a hétfejű sárkányról szól, Molnár kurvaanyázása pedig a celebkedésről, ami nyilvánvalóan méltatlan egy szabadságért küzdő, demokratikus színpadra.

Mégis a kettőben van közös.

Ülősztrájk vagy ököl

A kibaszott jövő behelyettesíthető a zsarnok kurvanyával. Vagy annak zsarnokságától, vagy – radikális módon – tőle kell megszabadulni (leginkább anyaváltással).

Mindehhez többféle taktika is “felhasználható”, melyek közül egyesek egyidőben, egy stratégiávává állhatnak össze, mások nem:

1: A demokratikus megegyezés követelése

2: Kitartó, ugyanakkor gyorsan erősödő nyomásgyakorlás (3 hetes országos “általános” sztrájk)

3: A ‘89-es temesvári forgatókönyv megismétlése, radikális forradalom kirobbantása Budapesten…

Utóbbira egyelőre nem igazán látszik esély, ezért nem csak erkölcsileg, de praktikusan sem tűnik célravezetőnek az, ha a Kurva anyád!-at kiabáló és kardot csörtető radikalizmus keveredik bele a sztrájkjog és egyéb demokratikus jogok érvényesítésébe.

Európa történetében nagyon sokszor kellett és kell a szabadságért megküzdeni, de a kurvaanyázás még soha nem eredményezte, hogy egy-egy kisebb-nagyobb visszaesés után sikerülne a szabadság egy következő fokára lépni.

Márpedig napjainkban, éveinkben épp ismét egy ilyen feladatot oldunk meg.

Ha lenne annyi gerincünk és eszünk, hogy holnap elűzzűk a zsarnokainkat, és visszaadjuk az oktatás, a tanulás szabadságát akkor is még évek kellenének, hogy a fiataloknak és az országnak korszerű, színvonalas oktatás lehessen.

2022. május 30-án a pedagógusnap közeledtével az ATV Csatt című beszélgetésének 4 meghívottja volt, Nagy Erzsébet a PDSZ talán legismertebb arca és Országos Választmányának tagja, Ercse Krisztina oktatáskutató, Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, oktatáspolitikai szakembere és Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, akik úgy látják, hogy legfeljebb tűzoltásokra van lehetőség az oktatásban a következő években is.

A közoktatás kritikájának hagyománya

Nagy Erzsébet a legtapasztaltabb szakemberként úgy látja, a közoktatás színvonalának negatív társadalmi megítélése egyenesen arányos demokráciájának mértékével, amely már a 80-as évek iskolakísérletei alatt is magasabb volt, mint most, amikor a legfontosabb érdekeltek, a diákok, hallgatók, családok hangja sem jut el a kormányzathoz.

Horváth Péter úgy látja, irtózatos ellenszélben dolgoznak a tanárok, de még ennek ellenére is van közülük néhány, akinek van elképzelése a jó célokról, kompetenciákról és korszerű módszerekről, ám a mostani politika őket, a valódi szakembereket sem veszi figyelembe.

Kunhalmi Ágnes felidézte, 2010 előtt azért volt kisebb probléma, mert volt párbeszéd, Hiller István és Pokorni Zoltán legalább néhány fő irányban egyetértett, a jelenlegi kormány vállaltan hozzá nem értő, úgynevezett “oktatáspolitikájának” célja most a rabszolgatársadalom-nevelés.

Ercse Krisztina hangsúlyozza, hogy jelenleg a tanulási rendszerek, módszerek korszerűsítésébe nem fektetünk, a nemzet lámpásait viszont – akik ma már évi 2022 óránál is többet dolgoznak – a kormány szisztematikusan eltapossa és megalázza, a társadalom pedig ezt szó nélkül hagyja.

Illiterális, versenyképtelen társadalom maradunk

Sőt, a tudás ellen hergelés gőzerővel folyik tovább, tovább nő a tanárhiány, ezért a következő években maximum tűzoltásra lesz lehetőség, ezt egyértelművé tették már a választások óta megtett kormányzati megszólalások – mondta el Nagy Erzsébet, a Horváth Péter által kimutatott adatok szerint a következő 4 évben évente ismét mintegy 4000 tanárral kevesebb lesz, azonnnali jó intézkedésekkel is legkorábban 5 év múlva lehetne ismét a színvonal emelkedését elérni.

Kunhalmi Ágnes megállapítása szerint országos a tanárhiány, a jó kormányzás a közoktatásra és a korai nevelésre együttesen több pénzt fordítana, továbbra is már első lépésben több, mint 50%-is béremelésre lenne szükség, sőt az MSZP oktatáspolitikája továbbra is alapvetőnek tartaná a nyugdíjas tanárok visszafoglalkoztatását, a szolgálati lakások országos biztosítását.

Ercse Krisztina felidézte, hogy a mutatók további romlás elkerülése érdekében az Európai Bizottság is egy ideje többek között hasonló intézkedéseket javasol, valamint az oktatási szemlélet megújítása is évtizedes lemaradásban van, Horváth Péter szerint viszont a szakmai munkára és ez által színvonal emelésre, míg az alapok nincsenek rendbe téve, nincs esély.

Első lépésként a reális erőforrásokat kéne biztosítani?

Horváth Péter szerint szakmailag jól ellátott, reális méretű iskolák kialakítására kellene törekedni, amit – Ercse Krisztina véleménye szerint – fenntartói közösségekkel kellene megerősíteni, számos oka van annak, hogy már 25% felett jönnek ki az iskolákból a funkcionális analfabetizmusnak.

Nagy Erzsébet elmondta, ha most, 2022 nyarán, a Kunhalmi Ágnes által említett egyszeri nagy arányú béremelés megtörténne + az egyre brutálisabb mennyiségű eseti helyettesítést törvényesen kifizetnék, ez a következő 1-2 évre legalább azt tudná megakadályozni, hogy ne nagy arányú legyen a tanárok további elmenekülése.

Kunhalmi Ágnes rámutatott, az iskolák most már csak afféle “közoktatás-végrehajtási” hellyé silányulnak, e szemlélet szerint logikusan kerülnek immár alapvetően a belügyminisztérium felügyelet alá, csakúgy, mint a büntetés-végrehajtás, Pintér Sándornak pedig a bizottsági meghallgatása szerint semmi szándéka nincs erőforrással segíteni a közoktatást, tehát újabb, most már a heti 26-27 órás + még több adminisztrációs súllyal járó munkaterheket fognak lenyomni a termekben már csak elvétve megmaradt néhány tanár torkán, a sztáj, mint alapjog további megsértése is ebbe az irányba mutat, nem marad más, mint a polgári engedetlenség. “Nem szakmai kérdés az oktatás 2010 óta, hatalompolitikai kérdés”.

Mint tudjuk, néhány fontos, de szükségszerűen nem teljes körű felvetés mellett ennyi látleletre juthat egy 45 perces tanóra a szertárban, és nem tudjuk még, megeszi-e a virágot a szájkosár nélküli bárány.

Gyanítható, hogy ebben a sivatagban egymásnak is fel kell tennünk ezt a kérdést.