Ha lenne annyi gerincünk és eszünk, hogy holnap elűzzűk a zsarnokainkat, és visszaadjuk az oktatás, a tanulás szabadságát akkor is még évek kellenének, hogy a fiataloknak és az országnak korszerű, színvonalas oktatás lehessen.

2022. május 30-án a pedagógusnap közeledtével az ATV Csatt című beszélgetésének 4 meghívottja volt, Nagy Erzsébet a PDSZ talán legismertebb arca és Országos Választmányának tagja, Ercse Krisztina oktatáskutató, Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, oktatáspolitikai szakembere és Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, akik úgy látják, hogy legfeljebb tűzoltásokra van lehetőség az oktatásban a következő években is.

A közoktatás kritikájának hagyománya

Nagy Erzsébet a legtapasztaltabb szakemberként úgy látja, a közoktatás színvonalának negatív társadalmi megítélése egyenesen arányos demokráciájának mértékével, amely már a 80-as évek iskolakísérletei alatt is magasabb volt, mint most, amikor a legfontosabb érdekeltek, a diákok, hallgatók, családok hangja sem jut el a kormányzathoz.

Horváth Péter úgy látja, irtózatos ellenszélben dolgoznak a tanárok, de még ennek ellenére is van közülük néhány, akinek van elképzelése a jó célokról, kompetenciákról és korszerű módszerekről, ám a mostani politika őket, a valódi szakembereket sem veszi figyelembe.

Kunhalmi Ágnes felidézte, 2010 előtt azért volt kisebb probléma, mert volt párbeszéd, Hiller István és Pokorni Zoltán legalább néhány fő irányban egyetértett, a jelenlegi kormány vállaltan hozzá nem értő, úgynevezett “oktatáspolitikájának” célja most a rabszolgatársadalom-nevelés.

Ercse Krisztina hangsúlyozza, hogy jelenleg a tanulási rendszerek, módszerek korszerűsítésébe nem fektetünk, a nemzet lámpásait viszont – akik ma már évi 2022 óránál is többet dolgoznak – a kormány szisztematikusan eltapossa és megalázza, a társadalom pedig ezt szó nélkül hagyja.

Illiterális, versenyképtelen társadalom maradunk

Sőt, a tudás ellen hergelés gőzerővel folyik tovább, tovább nő a tanárhiány, ezért a következő években maximum tűzoltásra lesz lehetőség, ezt egyértelművé tették már a választások óta megtett kormányzati megszólalások – mondta el Nagy Erzsébet, a Horváth Péter által kimutatott adatok szerint a következő 4 évben évente ismét mintegy 4000 tanárral kevesebb lesz, azonnnali jó intézkedésekkel is legkorábban 5 év múlva lehetne ismét a színvonal emelkedését elérni.

Kunhalmi Ágnes megállapítása szerint országos a tanárhiány, a jó kormányzás a közoktatásra és a korai nevelésre együttesen több pénzt fordítana, továbbra is már első lépésben több, mint 50%-is béremelésre lenne szükség, sőt az MSZP oktatáspolitikája továbbra is alapvetőnek tartaná a nyugdíjas tanárok visszafoglalkoztatását, a szolgálati lakások országos biztosítását.

Ercse Krisztina felidézte, hogy a mutatók további romlás elkerülése érdekében az Európai Bizottság is egy ideje többek között hasonló intézkedéseket javasol, valamint az oktatási szemlélet megújítása is évtizedes lemaradásban van, Horváth Péter szerint viszont a szakmai munkára és ez által színvonal emelésre, míg az alapok nincsenek rendbe téve, nincs esély.

Első lépésként a reális erőforrásokat kéne biztosítani?

Horváth Péter szerint szakmailag jól ellátott, reális méretű iskolák kialakítására kellene törekedni, amit – Ercse Krisztina véleménye szerint – fenntartói közösségekkel kellene megerősíteni, számos oka van annak, hogy már 25% felett jönnek ki az iskolákból a funkcionális analfabetizmusnak.

Nagy Erzsébet elmondta, ha most, 2022 nyarán, a Kunhalmi Ágnes által említett egyszeri nagy arányú béremelés megtörténne + az egyre brutálisabb mennyiségű eseti helyettesítést törvényesen kifizetnék, ez a következő 1-2 évre legalább azt tudná megakadályozni, hogy ne nagy arányú legyen a tanárok további elmenekülése.

Kunhalmi Ágnes rámutatott, az iskolák most már csak afféle “közoktatás-végrehajtási” hellyé silányulnak, e szemlélet szerint logikusan kerülnek immár alapvetően a belügyminisztérium felügyelet alá, csakúgy, mint a büntetés-végrehajtás, Pintér Sándornak pedig a bizottsági meghallgatása szerint semmi szándéka nincs erőforrással segíteni a közoktatást, tehát újabb, most már a heti 26-27 órás + még több adminisztrációs súllyal járó munkaterheket fognak lenyomni a termekben már csak elvétve megmaradt néhány tanár torkán, a sztáj, mint alapjog további megsértése is ebbe az irányba mutat, nem marad más, mint a polgári engedetlenség. “Nem szakmai kérdés az oktatás 2010 óta, hatalompolitikai kérdés”.

Mint tudjuk, néhány fontos, de szükségszerűen nem teljes körű felvetés mellett ennyi látleletre juthat egy 45 perces tanóra a szertárban, és nem tudjuk még, megeszi-e a virágot a szájkosár nélküli bárány.

Gyanítható, hogy ebben a sivatagban egymásnak is fel kell tennünk ezt a kérdést.