Szervác Attila
Szabad zenei közösségek és hálózatok
v.91 - 2008. július 30.
Önkifejezésünk igénye közösséget alkot. Ezért az ember alapvető szabadságjoga, hogy élményeit újszerűen kifejezhesse, megoszthassa. Emberi kultúránk egyik legnagyobb élményforrása pedig a zene, ráadásul mind hatékonyabb a terjesztői hálózatunk, egy olyan társadalomban, mely egy túlzó szerzői jogi rendszerrel ma alapvetően megvonja e szabadságjogunkat. Nem is olyan régen még a zene és annak terjesztése szabad volt. Sem tartalmilag és területileg - tehát a közösségi terek tekintetében - nem korlátozta semmi, szabadok voltak a terjesztés alapvető formái. Ez egyes formátumokat illetően, amúgy vitatható módon és csupán néhány éves hatályú monopóliumokat alkotva először a másolási joggal korlátozódott, ezzel szemben megfogalmazódott egy alapelv:
Még ha egy korábbi elemeket felhasználó mű bizonyos fajta másolásának mérsékelt üzleti hasznáért annak kisajátítását is engedjük, időbeli korlát kell (eredetileg a közléstől 14 év), hiszen e műnek is és a kultúra fejlődésének is épülnie kell az alapokra.
Ezt rúgta fel a XX. századi médiabirodalmak áldatlan lobbija, és e században így vált e vitatható, de erősen korlátos eredeti másolási jogi mini-monopólium a mai túlzó szerzői jogi rendszerré, mely a zene terjesztését mind tartalmilag mind formailag mind pedig térben külön szerzői jogi és szabadalmi engedélyekhez köti. E cikk alapfogalma tehát a szabad zene - a fentiekből következően, a szabad zene és annak közössége a mai társadalmunkra vonatkozó szerzői jogi és szabadalmi rendszer szempontjából tehát meg kell feleljen 3 feltételnek:
- Szabad licenc
- Szabad formátum
- Szabad közösségi tér
Azt, hogy zenei alkotásokat szabad licenc alatt (szerzői jog), szabad - tehát szabadalmi korlátoktól mentes - formátumban szabad kulturális színtereken elhelyezve szabad közösségeket hozzunk létre, különösen az 1. 2 kritérium miatt alapvetően a szerzők, alkotók tudják megtenni.
A Szerzők, szerzői jog, internet című részben egy történetet mondanék onnantól, hogy a XIX. század előtt a szabad zenei közösségek hogyan adták nekünk örökül a máig is alapvető zenei anyagot, odáig, hogy a médiabirodalmak által meghatározott mainstream tartalmak miatt kilobbizott szélsőséges szerzői jogi kiterjesztés, hogyan törte meg az újító szabad zenei közösségek és kulturális együttműködések gyakorlatát és így hogyan került szembe az olcsó, digitális kommunikációs technikák - természetesen elsősorban az interneten keringő fájlok - által születő lehetőségekkel.
Az 1984, a szabadság hajnala című rész arról szól, hogy e technika megalkotói, a szabad szoftver közösség és kulturális követőik, hogyan ismerték fel e problémát, és hogyan tették le az akár e mai, túlzó szerzői jogi és szabadalmi rendszerben is érvényes szabad zenei közösségek és hálózatok használható, jogelméleti és technikai alapjait.
Végül, a Szabad zenei közösségek ma és holnap című részben bemutatom a legfontosabb, új, e jogelméleti szempontoknak már megfelelő szabad zenei közösségeket és ezek gyarapodását.
Szerzők, szerzői jog, internet
A zene szabad közössége a kezdetektől megvan. Ennek alapvető oka a zene természete, hiszen a zene valószínűleg az emberiség egyik legszabadabban terjedő művészeti ága az alábbi okokból:
- előállításához nem, vagy nem feltétlenül járul hozzá pénz, hiszen szerencsére nem anyagi természetű, sőt ma már akár egy filléres kézi kütyüvel bárki képes rögzíteni is;
- ha valaki az általa tanult zenei motívumokat új sorrendben összerakja, ezután az így előállt 2 perces dalát szabad téren elénekli, és az mondjuk így e 2 perc alatt 1 kilométernyi hallástávolságot terjed, akkor ez a dal és kissé módosított átdolgozásai 2 hét alatt bejárják a világot, miden halló ember meghallgathatja, és mindenki megérti.
E különleges és szerencsés jellemzői miatt az eredeti természetét megőrző zene, mely nem ipari, hanem művészi, a legnagyobb zeneszerzőket is ideértve mindig is szabadon terjedt. Világosan látható ez, ha megnézzük például Johann Sebastian Bach és családja vagy Beethoven életművét, a reformáció alapítói által írt korál-dallamok és harmónia-sorok vezérmotívumokká tételét az oratórikus művekben, a Vivalditól átvett és feldolgozott, áthangszerelt tételeket a versenyművekben, a Diabelli-variációkat és másokat tekintve. De mind a XIX. században mind a XX. század elején is folyamatosan dolgozták fel egymást a szerzők, gondoljunk csak Liszt Paganini-etűdjeire vagy Honegger Couperin és Chopin feldolgozásaira. Élményeink újszerű kifejezése és megosztása alapvető jog és rendkívül erős igény, így nem is lehet gátat szabni ennek, hiszen egy zeneművész fő motivációja az önkifejezés, míg a zeneipai körök fő motivációja érthetően az üzlet. Melyikünk kérne engedélyt egy popsztártól, ha az utcán sétálva, jókedvét kifejezve elfütyüli valamely számának egy 30 másodpercesnél hosszabb részletét? Vigyázat! Nyilvános előadást végzünk! Éppen úgy, mint a sarki vak harmonikás, vagy a kedvenc aluljáróinkban brékelő, esetleg kalapozó srácok. Mivel zenei élményeink egyre újabb feldolgozása, például egy dalcsokor összeállítása vagy elfütyülése ilyen kézenfekvően egyszerű, ezért legtöbben valószínűleg kitartóan harcolnánk önkifejezésünk e formájának betiltása - a világ elnémulása - ellen.
Az őskorban az egyes embercsoportok egymással érintkezve vették át egymás zenéjét, az ókorban a földgolyó több pontján már szabad tudásbázisokat hoztak létre, hogy bárki számára szabadon elérhetően és továbbfejleszthetően megragadják az általuk használt zenei motívumok zeneelméleti alapjait, így a XX. században elindult egyes kísérleti stílusok kivételével elkezdték lefektetni azt az alap eszköztárat, melyet mind a mai napig minden stílus használ. Már a keresztény időszámítás előtt 2000 évvel Nippurban zenei előadásmódokat, diatóniát és arra épülő dallamokat, terc-alapú harmóniákat gyűjtöttek össze, ezeket rengeteg helyen ingyen hallgathatjuk például az ősi kínai vagy a különböző indián kultúrákat feldolgozó zenében, a kínai étteremben vagy az aluljáróban, vagy méregdrágán megvehetjük valamelyik popsztár előadásában, ez az ókorban lefektetett diatónikus eszköztár minimum 80-90% arányban ugyanaz lesz, csupán az egyik feldolgozást a különösebben nagy közvetlen üzleti haszonnal nem (maximum kiváló közvetett haszonnal) járó esetben szabad felhasználásra licencelte a szerzői jog tulajdonosa közvetlenebbül terjesztve, ezzel szemben a másik esetben egy minél több haszonélvező eltartására törekvő bonyolult terjesztési rendszerből következő drága áron vehetjük meg. Az ókor folyamán később Európában is a zene rendszerezésébe fogtak, módszeresen kutatták ezeket a harmóniákat, a felhangrendszert, módszeresen leírták a máig is használt diatónikus skálákat és módosításaikat, a matematika alapítói által adott tudás és számos, e tudást magáévá tett önállóan dolgozó ógörög szerzőtől kapott híres zenei örökségünk, a Szeikilosz-sírfelirat, a krétai Mesomedes himnuszai, vagy a Delphi himnuszok tanúskodnak erről. Az ókor vége felé több helyen, például Kínában és Indiában is leírták ezeket az alapokat, például a különböző relatív skálákat, Kínában ehhez 'szolmizáció'-s rendszert is alkottak, Indiában a hangsorok egyes hangjainak funkcióiról is említettek.
A középkorban 801 és 950 között 2 hosszú-szakállú arab zenetudós, Al-Kindi és Al-Farabi Kitab al-Musiqa (A Zene Könyve) című művében írta le a máig is élő arab makám zene alapján a zene elméleti alapjait, melyre ők is alkalmazták a szolmizációs (dal, ra, mim, fa, sad, lam) rendszert.
Az 1., immár kreatív szabad zenei közösségek a II. évezredben indultak, a középkori Európában ugyanis sikerült elég magas szintre fejleszteni a zene írásbeliségét. A zenei tudás írásbeli megosztása megújításának igénye a gregorián zene kapcsán Sevillai Izidor zenetudós hatására merült fel, aki összefoglalta a fejlesztési igényeket, mely alapján a IX. századtól a szervezetesek neumáitól és vizigót neumáitól és pneumáitól 1050-re az olasz bencés Arezzoi Guido zenetudósnak köszönhetően eljutottunk a neumákat a 4-vonalas rendszerrel ötvöző modern zenei írásbeliségig. Az 1. zenei közösség, mely így létrejöhetett a francia Perotinus és Leoninus és a XII.-XIII. században mások, köztük külföldiek részvételével működő Notre Dame-i iskola volt. Az ő, és az őket a XIV. században követő például a francia Machaut és az olasz Landini nevével fémjelzett Ars Nova iskola természetesen elsősorban még egy szűkebb, szakmai közösség volt, akik az újabb írásbeliség lehetőségeit továbbfejlesztve arra törekedtek sikerrel, hogy a reprodukálható többszólamúság megteremtésével gyorsabb pályára állítsák a különböző stílusú zenei elemek befogadását, s belőlük új zenei eszközök, harmóniák izgalmas létrehozását az egész társadalom számára. Az egyre újabb hangzásokat egyelőre még csak kis példányszámban lévő kottákban, illetve a vándorzenészek útján lehetett terjeszteni, de az Ars Nova szerzői által írt új hangzások már midenhol szépen terjedtek, ugyanúgy a templomokban, mint a trubadúrok balladáiban vagy akár a tánczenében.
Az 1300-as évek végén az avignon-i pápai székhelyen elindult a részint az Ars Nova által megteremtett gyakorlatra épülő, részint azt szakmailag meghaladni kívánó, magát ars subtilior néven nevező szabad zenei közösség, mely az 1. világsztárokat adta olyan nevekkel, mint a franko-flamand Guillaume Dufay és Johannes Ockeghem vagy az angol John Dunstable.
Úttörő zenemegosztó munkájuk és Gutenberg 1439. évi találmánya nyomán nyomukban már sorra, feltartóztathatatlanul jöttek létre a szabad zenei közösségek, a franko-flamand iskola, a burgundi iskola és így tovább, és ezek egy zenei hálózatot alkottak, az utazó szerzők a több kotta-példányban terjeszthető zenei műveik segítségével - melyet a külföldi fizetőképes keresletnek sokszor jól el is tudtak adni - könnyen segítették a népek közti kulturális cserét.
Ma egy választót teszünk valahová a XV. század vége és talán Wittenberg közé és az utóbbi - eddig - 500 évünket új kornak nevezzük. Ez fura. Logikusabb lett volna a korábbi séma folytatása, kőkor, bronzkor, és így tovább, az adott kor technikai jellemzőire épülő elnevezési séma megtartására minden korban kiváló alkalom lett volna. Az elnevezéskor azonban, a mai nyugati gondolkodása névadók már egy más szempontrendszert tartottak fontosnak, ennek középponti gondolata pedig a fejlődés, az újítás. Újvilág! Reform! Létrejöttek hát a szabad zenei közösségek, és általuk a zenei újdonságok hatékony megosztásának köszönhetően felgyorsult a zenei újítás, így zenei anyanyelvünk összetettségének szintje elkezdett végleg elválni azon zárt társadalmakétól, melyek ilyen szabad zenei piacot teremtő szabad zenei közösségeket nem hoztak létre. Az újonnan felfedezett zenei elemek egymásra hatása a XVIII. század közepéig hatalmas muníciót adott a zene fejlődésének - amekkora aztán csak a csak a XX. század elejétől lett adott folyamatosan -, például az Újvilág és egyes ázsiai zenei kultúrák felfedezése és integrálása a korábbinál jóval komplexebb harmóniai, ritmikai és többszólamú zenei készséget eredményezett, olyan gyorsan hoztuk létre hangsorok, harmóniák, dallamok összetett, új kombinációit, amilyen gyorsan más népek nem, ebből a nézőpontból ők inkább megmaradtak a nagyjából a középkorban egységes szintnél az egyszerűbb harmóniákkal, a homofón jellegű szólam-felfogással. Az évszázadok során a szabad zenei közösségek termelése sohasem szűnt meg, ami természetesen legjobban az írott műzenén figyelhető meg. A kottába írott művekben nagy felbontásban láthatjuk például a népi közösségek zenéjének fejlődését a reneszánsz gyermekdaloktól akár a XX. századi katonanótákig, de a zeneszerzők más művészeti ágakban elképzelhetetlen arányban vették át egymás műveit is, nem ritkán például, ahogy fentebb láttuk, egy 3-tételes mű 1 teljes tételét vették át egy más szerzőtől, maximum kicsit áthangszerelve.
A XX. század hajnala alapvető társadalmi változásokat hozott. A forradalmi változások egyik legfőbb mozgatórugója az elektromosság hasznosítása volt. Sikerült megérteni az elektromágneses rezgést, az elektromágneses hullámot, és ily módon újfajta hasznosítási lehetőségek nyíltak. Az amplitúdó-moduláció segítségével az AM-rádióval sikerült a hangot az egész világra valós időben továbbítani, az olcsó villanyégő millióknak teremtett tanulási és alkotási lehetőséget, mindezek és a hangrögzítés segítségével sikerült olcsón nagyon nagy mértékben újra-felhasználható zenét csinálni. A világ kinyílt. 5 földrész zenei anyagai kezdtek szabadon áramlani - rengeteg új szabad zenei közösség alakult és kezdett alkotni Erik Satie bárzongoristától és a Hatok mozgalmától kezdve egyszerű kocsmai blues-színpadokig.
Közben az USA lelépte Európát és beindult a globális zeneipar. A terjesztők lobbicsoportjai a másolási jogot egy mind terjedelmében mind időbeli hatályában túlzó szerzői joggá terjesztették ki. Ezt először a zeneművészek érezték meg. A szerzői és előadói kifejezésformák fejlődése a XX. század harmincas éveiben még tapasztalható virágkor után a negyvenes évekre nagyságrendekkel lelassult. Ennek egyik fő oka a Miki egér-effektus. A 20-as években a szerzői jog még csak nagyon kevés dologra vonatkozott, és amire egyáltalán vonatkozott, akkor is legfeljebb csak a mű keletkezése után 30 évig. Fel sem merült például, hogy egy egy film karaktereinek, vagy cselekményének puszta leírása szerzői jog alá essen, és így a szerző esetleg megtilthassa e leírások más művekben való továbbfejlesztését 30 évig. Fox, Disney és mások Edisontól független filmet akartak csinálni, így Edison behajtói elől nyugatra menekültek. Buster Keaton itt készítette utolsó független némafilmjét a Steamboat Bill Jr.-t, melynek figurájára és cselekményére, más 30 évnél régebbi művek felhasználásával szabadon megcsinálhatta a Miki egér paródia-figurát. Természetesen a konkrét, a filmre elkészített rajzok védhetők voltak, és Disney megtartotta azt kizárólagos használra 30 évig. Csakhogy a népszerű filmes figurák túl jó üzletnek bizonyultak, így az Edison szabadalmi jogainak megkerülésére nyugaton épített filmipar szereplői, mikor közeledett a 30 év fenyegető lejárta, elérték a szerzői jog kiterjesztését és meghosszabbítását 56 évre. Később még többre. Később már nem a mű keletkezése, hanem a szerző halála utáni időtartamra. Most, egy esetleges 95 évre való felemelés előtt a szerzői jog hatálya a szerző halála utáni 70 év! Jelenleg tehát egy 1939-ben készült művet csak a szerző szabad licence birtokában lehet szabadon felhasználni, a Disney által használt szabályok szerint a Miki egér paródia-figurát már több, mint 50 éve szabadon lehetne használni. Emlékezzünk csak az alapelvre:
Még ha egy korábbi elemeket felhasználó mű bizonyos fajta másolásának mérsékelt üzleti hasznáért annak kisajátítását is engedjük, időbeli korlát kell (eredetileg a közléstől 14 év), hiszen e műnek is és a kultúra fejlődésének is épülnie kell az alapokra.
Ezt az alapelvet sértette meg az új szerzői jogi rendszer. A zene a XX. század elején még tapasztalható gyors fejlődése lelassulásának egyik oka éppen az, hogy a szerzők szemberkerültek ezzel rossz rendszerrel. A háború után a zeneipar főnökei zárt hatalomhoz jutottak, ezzel párhuzamosan a szabad zenei közösségek visszaszorultak. Nagyon jól mutatja ezt, hogy például egészen különleges engedélyek nélkül nyilvános helyen többé nem lehetett valaminek akár csak egy részletét is lejátszani. A zene áhított életterei kezdtek eltűnni, helyüket autók és rendőrsípszó váltotta fel. A hatvanas évek végére ez már nagyon komoly feszültségeket okozott, de a társadalomnak nem volt még elég önszervező ereje a szabad kultúra kellő mértéke mellett kiállni, csak pár kivételes ember alkalmi sikereiről beszélhetünk. Ligeti György zeneszerző segített elkerülni például Stanley Kubrick 2001, Űrodisszeia című filmje forgalmazásának megakadályozását, mikor a rendező az érintettek, köztük maga a szerző engedélye nélkül használta fel Ligeti György 2 zeneművének felvételeit, így segítette e 2 nagy mű és művész egymást és a felhasználókat, hogy olcsóbban jussanak a filmhez (mondhatjuk persze, hogy ez a zenész saját érdeke volt, nemde? :-), épp erre térünk ki később). A hatvanas évek végére, a hetvenes évekre a nemzetközi szerző jogi egyezmények még abszurdabbak lettek, mivel az emberek több technika segítségével, mint például a fénymásolás vagy a szalagos rögzítés, egyre olcsóbban tudták egy élményüket rögzíteni, ezért a magáncélú másolásokat, vagy azok barátnak való kölcsönadását is bűncselekménnyé nyilvánították, közben a rég elhunyt szerzők kiadóinak érdekében a szerzői jog időbeli hatályát, mint láttuk még tovább emelték és emelik. A klubok, ahol az emberek meghallgatták az egymás által készített felvételeket és magáncélra kölcsönadták egymásnak, megszűntek, közben pedig a nyolcvanas évek elejére a személyi számítógépek és a köztük lévő hálózat segítségével elérkeztünk a digitális világba.
1984, a szabadság hajnala
A XX. század nyolcvanas éveinek eleje óta a zeneművek alapvetően digitálisan jönnek létre és tökéletesen másolhatók, egyéni módon feldolgozhatók, például listákba rendezhetők és ezek terjeszthetők. Mivel a valós életben szinte mindenki szeret zenélni, dudorászni, fütyörészni, tárgyakból jópofa hangokat csiholni, sokan kattantak rá a gépből csiholható hangmintákra, ezekből összeszerkeszthető saját kis zenefájlok, ismertebb nevén hangmodulok gyártására, és ezt a hálózatok hajnala óta meg is osztják egymással. Ahhoz azonban, hogy ennek adott felhasználásai a szerzői jog minden szereplője számára biztosan szabadok legyenek és így kedvünkre élvezhessük a zenei hálózatok előnyeit 2 dolog kell, az I. kötelező, a II. nagyon fontos:
I. A szerzőnek egy szabad licenc tetszőleges alkalmazásával minimum kimondottan engedélyeznie kell a nem-kereskedelmi célú szabad felhasználást és terjesztést. Ez ma már könnyű, alább ismertetem.
II. A szerzői jog minél több szereplőjének támogatnia kell a szerzőt, hogy az általa és csak az általa megadott díjköteles felhasználások után jogdíjigényét érvényesítse - itt még sok tennivaló van, alább ismertetem.
A II. pont még nem valósult meg, erre alább kitérek, de nézzük előbb, az I. pont hogyan alakult!
A digitális hálózatokon szabadon alkotók először nem látták, hogy a licenc fontos. Ez sok nagyszerű szellemi alkotás bizonyíthatatlan kisajátításához vezetett. Ekkor jött a szimbolikus 1984. év.
Richard Matthew Stallman (RMS) szoftverguru vezető jogászok segítségével megalkotta a GNU GPL általános közösségi licencet, mely alkalmas bármely olyan digitális mű, melyet szoftverként védünk teljes körű, szabad védelmére. Ez jó példát adott számos szabad és könnyen alkalmazható digitális licenc kifejlesztésére, amilyen például az Artistic licenc és mások. Így már nyílt mód, néhány ténylegesen szabad zene elhelyezésére a zenei hálózatokon. Bő 20 évre rá, a legutóbbi 1-2 év során elértük azt, hogy az új szabad zenei közösségek 3 legalapvetőbb feltétele teljesült:
- Szerzői jog: A szerzői jogi bejegyzésekhez kellően rugalmas szabad licencek alkalmazhatók
- Szabad formátum: Rendelkezésünkre állnak szabványos, szabad formátumok, melyekben a licenceknek megfelelő szabad zene szabadon terjeszthető, ezt számos veszély is fenyegeti
- Szabad közösségi tér: Adottak legyenek azon feltételek, melyekkel a hálózaton szabadon és könnyen létrehozhatók a közösségi terek.
Szabad licencek: régen a szerzők, hangsúlyoznám, hogy ez a legnagyobbakra is igaz, természetesnek vették, hogy a megélhetést napi zenei munkájuk után járó fizetésükből biztosították, ebben benne volt a próbákkal és koncertekkel járó előadói munka, karnagyoskodás vagy tanítás és így tovább, tehetségüket alapján a munkaidejük került alapszinten vagy kiemelkedően kifizetésre. Így volt ez az általuk alkotott zeneművekkel kapcsolatban is. Ha kaptak egy felkérést egy zenemű írására, és kiemelkedők voltak, akkor olyan óradíjat kaptak, hogy a napi munkából vissza tudtak venni. Amikor ismét jól jött egy kis plusz, ismét el tudták vállalni 1-1 szerzői megrendelést. Mindenki jól járt, a megrendelők nagy ráadásként még örökös hírnévre is tettek szert azon túl, hogy az egész társadalommal együtt kedvükre gyönyörködtek a zenében, nem volt még verseny-ellenes szerzői jogi gépezet, mely a kiadókat a kultúra alakítására monopolizálta, hanem azoknak szabad versenyben kellett szolgálniuk a szerzők és a fogyasztók igényeit. Utóbbi helyett, ami - ma már tudjuk - a megoldás, az érdekvédelmi szervezetek léte és a közöttük való, ma már lehetséges közvetlenebb megállapodás, az alkotót, mint alapvetően önkifejezésre vágyó lényt képviselő rugalmas licenc. Példaképp a leghíresebb és legáltalánosabban elfogadott licencet, a Creative Commons licenccsaládot említeném, ezt használja például a Wikipedia vagy a Gutenberg Projekt is. Az alaplicenc azt szolgálja, hogy alkotásaink különösen a közérdekű szférában, de amúgy mindenhol szabadon terjedhessenek, ehhez tehetünk fontos kikötéseket, például, hogy bármilyen felhasználásnál kötelezővé tesszük szerzőségünk feltüntetését, hogy előírjuk, hogy a továbbterjesztésnek az eredetivel teljes mértékben kompatibilis engedélyezést kell adnia, vagy éppen, hogy a kereskedelmi célú felhasználást külön engedélyhez kötjük. A Creative Commons licenc engedélyezi nemzeti változatok készítését, így expliciten is könnyen elfogadható minden országban, Magyarországon például fontos, hogy a törvény papír-alapú aláírás nélkül, tehát akár egy kattintással is érvényesnek ismerje el, hogy a szerző engedélyezte az általa megadott szabad és díjmentes felhasználási módozatokat. Ez a kis írás például CC-BY-SA licenc alatt áll, vagyis minden felhasználásnál a szerzői jogi bejegyzésemet fel kell tüntetni, és leszármazott műveket - a magyar jogban: átdolgozásokat - szabadon lehet készíteni és továbbterjeszteni egyező engedéllyel. A szabad licenceket tehát már használhatjuk.
Szabad formátum: az új szabad zenei közösségek és zenei hálózatok létrejöttének 2. legalapvetőbb feltétele, hogy a szabad zene terjesztéséhez legyenek szabad formátumok. A zenét valamilyen szabad formában kell rögzítenem, hogy terjeszthessem és a közösség minden tagja is szabadon és kiváló minőségben élvezhesse. Jó minőségű, szabadalmi korlát nélküli formátumokra van tehát szükség (bár egy normális világban algoritmusok nem zárhatók szabadalmi korlát alá, sajnos ez sokszor nem ilyen egyértelmű, a szabadalmi hivatalokban elkötelezett vezetőkre van szükség). Ma a legjobban ismert jó példa erre az OGG multimédia formátum, szemben a szabadalmi korlátos, ráadásul elavult 'mp3' formátummal szemben, de a zene minden területén megvannak már a jó minőségű, szabadalmi korlátoktól mentes formátumok. A még fennálló veszélyek abban állnak, hogy a még fel nem oldott egyes formátumok szabadalmi korlátozói 'jó' reklámmal mindent megtesznek, hogy a felhasználókat a még szabadalmi korlátok alatt lévő formátumokhoz kössék és sokszor a leggátlástalanabb FUD-fenyegetésektől sem riadnak vissza a korszerűbb, szabadalmi korlátoktól mentes formátumok felhasználóival szemben, most már látjuk, hogy a legnagyobbra nőtt szoftvergyártók is kénytelenek meghajolni, és az ISO és más szabványokat alkalmazni, úgyhogy ez a szabad formátumok még általánosabb alkalmazását akadályozni nem, legfeljebb egy kicsit lassítani tudja. A megfelelő szabad formátumokat tehát már használhatjuk.
Szabad közösségi tér: az új szabad zenei közösségek és zenei hálózatok létrejöttének 3. legalapvetőbb feltétele, hogy szabadon és könnyen létrehozhatók legyenek a hálózaton e közösségi terek. Ennek feltételeit 2005 után már nagyon könnyű igénybe venni. Mi kellett ehhez? Mindenekelőtt a hálózati hozzáférés árának kellően alacsonyra válása. Ma már a kínai világ legnagyobb internet-piaca, hiszen a megabites sávszélesség non-stop elérése ma már egy magánszemélynek is napi 1 USA dollárnál is kevesebbe kerül. A Stallman mozgalmának köszönhetően elérhető ingyenes bekerülési és alacsony fenntartási költségű, teljes-értékű szabad szoftver-rendszerek segítségével biztonságosan és szinte ingyenesen üzemeltethetők a központosított vagy elosztott szabad zenei közösségek és hálózatok tárhelyei. Az ezekre épülő hasonlóan ingyenes és hatékony megosztó technológiák az utóbbi időkben szintén rendkívül felhasználóbaráttá váltak, gondoljunk csak a wiki-wiki ötletre vagy a célirányos fájl-megosztókra. Ráadásul a legutóbbi időkben már ezek adminisztrációja is rendkívül egyszerűvé vált. Mi következik mindebből? Egyetemek aktivistái már eddig is képesek voltak zenei közösségeket összehozni. Az ingyenes közösségi motor szolgáltatások segítségével 2005-2006 után pedig már bárki képes egy szabad zenei közösség vagy zenei hálózat elindítására. Sok jó példa van, ezért elnézést kell kérnem, hogy csak a kedvenceimet említem, köztük 2 kotta-megosztó szabad zenei közösség, a szigorúan nyílt forrású központilag felügyelt Mutopia Projekt, és e cikkecske írásakor éppen átalakulás alatt álló szintén több 10.000 kottát tartalmazó ám a közösség által közvetlenül felügyelt wiki-alapú Nemzetközi Kottatár Projekt, illetve az On-Wiki.net szolgáltató, melyen bárki indíthat bármilyen témájú szabad, akár szabad zenei közösséget.
Mindez lehetővé tette és lehetővé teszi a szabad zenei közösségek létrejöttét, ami átalakítja a hagyományos multinacionális kiadók által megszabott főáramlatú és földalatti kultúra hatókörét.
Most jön a II. pont, ami a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok számára jó, a szerzői jogi minden szereplőjének támogatása.
Ne állítsuk azt, hogy egy lehetséges szerzői jog mindenképpen rossz, bár valószínűleg ma már jól működően létrehozható lenne egy kellően hatékony érdekképviseleti rendszer, ahol nem lenne külön szükség szerzői jogra, de elméletileg bizonyára elképzelhető egy jól működő szerzői jog.
Részben a fentiekből azt állíthatjuk, hogy a nyugati világban lévő szerzői jogi rendszerekben jelenleg alapvető tévedések vannak, melyek láthatóan lassítják a zene fejlődését, vagyis a minket örökösökké megtévő szabad művészektől kapott élmények újszerű kifejezését és e kifejezés megosztását.
Egy háború előtti sláger fél percnél hosszabb részletének elfütyülése az utcán a szerző halála után 69 évvel bűn? - ilyen kérdéseket kell feszegetni.
Mik ezek a tévedések, miért is hátráltatják ennyire a zenei közösségek, zenei hálózatok létrejöttét, a zene fejlődését?
A jelenlegi szerzői jognak már alapja is téves. Ezen állítást néhány pontban indoklom történetesen a magyar szerzői jogi törvény alapján.
* E szavak már most, ezek írásakor, olvasásakor és minden bizonnyal e konferencia kapcsán rengeteg esetben megsértik a jelenlegi, elavultsága miatt hibás szerzői jogi törvényt.
- Mint szerző, a hatályos magyar jog szerint csak írásos szerződéssel (10/3) adhatnék engedélyt a szabad felhasználásra
- Az Internet mindazon szereplői, akik biztosítják soraim olvashatóságát - az általam nyilvánosan tartott beszéd (1/2) hangfelvétele meghallgathatóságát (honlapom, blogom fenntartói, az Internet Archívum és így tovább) minősítetten törvényt sértenek, hiszen nem csak, hogy többszörözték a művet, de a törvény által előírt terjesztési feltételeknek sem tesznek eleget (nem kötött velem szerződést, így engedélyemen jogosultságának határait túllépve használja fel a művet (16/6), nem tájékoztatták a közös jogkezelő szervezetet (85-93. §) a felhasználás módjáról és mértékéről (16/7) és így tovább)
- Mindenki, aki feltéved a soraimat tartalmazó oldalra, vagy ahol az előadásom hangfelvétele megszólal szintén megsérti a rossz törvényt, hiszen cselekménye egy írásbeli szerződés hiányában történt többszörözés (17),
b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.
* A koncepcióban rejlő 1. veszélyes tévedést már az I.§ 3. pontjában indítja: A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. 2 döntő probléma van ezzel a tévkoncepcióval.
- Az egyik, hogy - nyilvánvalóan - nem képes meghatározni az "eredeti jelleg" mibenlétét, sőt, még el is hárítja magától, hogy megadja a mennyiséget, ahány % "eredeti jelleg" kell a műbe. Ez az általa alkotott "eredeti jelleg" ugyanis egy tárgyszerűen nyilván nem értékelhető fogalom. Természetesen minden mű túlnyomó része már százszor leírt elemekből áll, különösen jól megfigyelhető ez a popzenében, ahol egy műnek maximum 2-3%-a hordoz újdonságot, de a földalatti stílusoknál sem sokkal nagyobb ez az arány. Nagyon kevés olyan zenét lelünk, melyben új a hangszerelés, vagy akár lenne benne olyan mondjuk 10 hangból álló dallam, akkordsor, ritmusképlet, mely ne máshonnan származna. Nyilvánvaló, a "kellően eredeti jelleg" azt jelenti, az alkotmányos szólásszabadsághoz hozzátartozik, hogy mondanivalód nagy része korábbi mondatokból származzon, csak legyen az egészben valami kellően eredeti. Az tehát, hogy egy koszorús költőnk sorainak nagy része anyanyelve jó fordulataiból származik az alkotmányos szólásszabadságából eredő jog.
- Ezzel el is érkeztünk a másik problémához, ugyanis ezt még fokozza: Bár az I.§ 7. pontjában még eredeti jellegű mű szerzőjéről és annak jogairól beszél, mindössze pár sorral lejjebb, a 4. § során egyes műveknek indokolatlanul már az eredeti mű privilégiumot adja. Mivel, mint láttuk, természetesen semmivel nem tudja megmérni a szükséges 5, 10, 20% mennyiséget, amely "eredeti jelleg" hozzátétele alapján reálisan adhatna valamiféle "eredeti mű" kiváltságot az "eredeti jellegű mű" felett, így erre a fiktív "eredeti mű" fogalomra építi fel az egész "szerzői jog" rendszert. Ez az ipari kisajátítást szolgáló logika, szemben a szerző jogi rendszer, a művészettel jobban összecsengő alapelvével, mely szerint a kultúra javai megújulással jönnek létre. Az "eredeti mű" tévedés hátráltatja az "eredeti jellegű művek" létrejöttét, alább a további példák.
* Az "eredeti mű" tévedéshez tartozik: A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes (13), pár sorral lejjebb: A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is (16) vagy az előbb bemutatott ezt követő pontok, hiszen ezek objektívan mennyiségileg szintén nem meghatározhatók, hátráltatják a kultúra megújulási logikáját, meggátolnak korábban jól önműködő a régi értékekből újakat szüntelenül létrehozó folyamatokat, az "eredeti jellegű mű" fogalomba bőven belefér, és a törvénynek tisztelnie és védenie kéne a szerző azon licencét, mellyel a saját alkotó folyamatával egyezően továbbadja az átdolgozás jogát, sőt azt is megadhatja, hogy a művét tovább-feldolgozó művésznek tovább kelljen örökítenie e jogot (a példaként használt magyar szerzői jog az elkészült honosítások ellenére Európa mind több országához képest egyre több éves lemaradásban van például a GNU GPL vagy Creative Commons Share-Alike licenc megvédésével).
* Többszörözés-tévedés. A jelenlegi szerzői jog következő alapvető tévedése a többszörözés tévedés, ennek lényege, hogy a technikailag bárki által elérhető digitális, gyakorlatilag ingyenes másolást a másoló minden esetben előre tervezetten egy kulturális terméken végzi el, mégpedig egy olyan kulturális terméken, melynek lemásolása akár egy egyszerű magáncélú másolás esetében is biztosan egy adott anyagi haszon elmaradását okozza a szerzőnek. A licencelési jogot ezért a közös jogkezelésben a szerzői jog alapcéljával ellentétben korlátozza annak érdekében, hogy némileg csökkentse az előforduló viták gyakoriságát, melyek így esetenként felmerülnének, ha a szerző 1-1 művére a magáncélú másolást engedélyezné, éspedig úgy korlátozza, hogy a közös jogkezelésben a szabad szerzőket és az egész társadalmat egy adószerű, általános díjfizetési rendszerbe igyekszik kényszeríteni, ennek példáját láttuk már a 18. § során, hiszen a soraimat tartalmazó vagy a zenémet lejátszó weblap akár önkéntelen meglátogatásával a felhasználó a saját gépén automatikusan egy másolatot hoz létre, kirívó példája pedig a reprográfiai díj (például szabadon elérhető kották nyomtatásához használt nyomtatókban) vagy a gyakorlatilag mindenkit érintő üres kép- és hanghordozó díj, ami utána a 20,-22. $ alatt olvasható. Az eredmény, más terhekkel együtt mindenkit, még minket szerzőket is sújt az amúgy pár forint előállítási költségű CD bolti sokszoros ára. Ez a tévedés az alapja a következő paragrafusokban a közvetítést sújtó korlátoknak is. Márpedig, ha az alkotó, vagy a felhasználó valamilyen licencelés miatt hátrányba kerül, akkor sérülnek a szólásszabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Most ez a sérelem éri a szabad zenei közösségek és a zenei hálózatok tagjait éspedig a közös jogkezelésen át. Szemben a tőkeerővel nem rendelkező nem-szabad licenc alatti alkotókkal, a tőkeerővel nem rendelkező csak a kereskedelmi felhasználást engedélyhez kötni kívánó alkotók és felhasználóik számára az államok többsége még (például Magyarország) nem biztosítja a közös jogkezelés lehetőségét. A szólásszabadság alkotmányos joga ott sérül először, mikor a közös jogkezelésben az alkotó nem nyilatkozhat szabadon arról, mely szabad felhasználásokat engedélyezi, egyes díjakat, például az üres hordozó díjat mindenképp beszedik utána, még arról sem nyilatkozhat, milyen civil szervezetnek utalják vissza, de ugyanilyen kirívóan megsérti a törvény az alkotók és a zenei közösség, a zenei hálózatok tagjainak alapvető jogait akkor is, mikor azt mondja, hogy a kották másolását ab ovo megtiltja. Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)-d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető. (35. §), De mielőtt előrehaladnánk menjünk csak szépen sorba.
* Soron jön a "védelmi idő"-tévedés. E z volt szerzői jog alapelve:
Még ha egy korábbi elemeket felhasználó mű bizonyos fajta másolásának mérsékelt üzleti hasznáért annak kisajátítását is engedjük, időbeli korlát kell (eredetileg a közléstől 14 év), hiszen e műnek is és a kultúra fejlődésének is épülnie kell az alapokra.
E tévedés a szerzői jog fenti alapelvével - tehát a kultúra továbbfejlődésével szemben fontosabban tartja a szerző szépunokájának - de valójában a zeneiparnak - érdekét. Míg ez a monopólium eleve kérdéses, de legalább térbelileg erősen korlátos volt, időtartama pedig a mű keletkezésétől 14 év volt, a XX. században és a XXI. század elejére eddig így alakult:
A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben. (31.-32. §)
A jelenlegi szerzői törvény ezt az arcátlan számot semmivel sem indokolja, és nem csoda, a Miki egér-effektuson kívül nem is lehetne.
*A korlát-tévedés. A következő paragrafusban jön a korlát-tévedés. A szólásszabadság alkotmányos jogához tartozik, hogy a szerző művére szabad felhasználást engedélyezzen, ezzel szemben a törvény a szabad felhasználás engedélyezését állami kiváltsággá teszi: A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye nem szükséges. (33.§).Megtiltja, hogy az üzleti felhasználást: átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen (34.§), a zeneművészeket az átlagnál is jobban diszkriminálja: Kotta reprográfiával [21. § (1) bek.] magáncélra és a (4) bekezdés b)-d) pontjában szabályozott esetekben sem többszörözhető (35.§) Egy ingyenesen tartott koncert 2 száma felvételének szabad terjesztését eleve kizárja: Nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei ... gyűjteményes kiadásához a szerző engedélye szükséges (36.§)
* A szerződés-tévedés. Rögtön ezután 14 pontban jön a szerződés-tévedés. E tévedés lényege, hogy a szerző kizárólag papír-alapú szerződéssel és csak pénzért adhat engedélyt a felhasználásra, az első a 42.§: Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Ez a tévedés kétségeket kelt, hogy egy ingyenes program mellett lévő gombbal elfogadom a licencszerződést (és mondjuk a rendőrség kijön ellenőrizni, hogy ennek szerzői jogait nem sértve terjesztettem-e tovább), akkor a mellette lévő zenét tartalmazó szoftvert ugyanígy letölthetem- és terjeszthetem-e.
* A szomszéd-tévedés. Átugorva az 58. és 73.§ közti részt, mely egyes különleges műfajokkal kapcsolatban hoz létre problémákat, a 74. és 84.§ közt van a szomszéd-tévedés, innentől kezdve: Az előadóművészt a 73. § (1) bekezdésében említett felhasználásokért - ha e törvény másként nem rendelkezik - díjazás illeti meg (74.§), ami megfoghatatlanul fogalmaz a díjazással kapcsolatban, ezt tovább ragozva a 84.§-ban visszaköszönő "védelmi idő"-tévedésig. A tévedés lényege az, hogy e szabályok függetlenek a szerző licencelési jogától, példák: pontosan milyen díjazás illet meg egy előadót, egy CC-BY-SA-NC licencű mű, mondjuk az én művem előadása esetén? A nyersanyag előadásával az előadó egy átdolgozást hoz létre. Egy ingyenes koncert esetén, ha van miből, kaphat pénzt egyéni megállapodás alapján azért, hogy előadta, de nincs módja a felvételt értékesíteni. Ha ezt szeretne egy értékesíthető felvételt, jó eséllyel felkérhet akár engem is a felvétel elkészítésére, még nem beszéltünk kereskedelmi felhasználásról, tehát ingyen elkészítem a felvételt, másolatot készítek az előadó által készített kompatibilis licencű műről (rögzítem). Most van egy szabad licencű művünk, ami azért egy korábbi (az én kottám) átdolgozása is. Most ő előáll azzal, hogy szeretne egy céggel borítót csinálni kereskedelmileg hasznosítani. Itt már világos, hogy több-szereplős a játék, egyrészt külön engedélyt kell adnom, hogy a kereskedelmin kívül szabad felhasználásra ingyen átvett felvételt kereskedelmileg is felhasználhassa, vajon ettől hirtelen járna neki tőlem, mint a hangfelvétel előállítójától pénz? Másrészt milyen lehetősége van egy esetleges terjesztőnek, aki nem szerepel e szakaszban?
* A "közös jogkezelés"-tévedés. Rögtön ezután, a 85. és 94. § között jön a közös jogkezelés szakasz, melynek már kezdetén látható a probléma: Közös jogkezelésnek minősül a szerzői művekhez, az előadóművészi teljesítményekhez, a hangfelvételekhez, a sugárzott vagy vezetéken átvitt műsorokhoz, valamint a filmelőállítói és az adatbázis-előállítói teljesítményekhez kapcsolódó és a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos, illetve adatbázis-előállítói jogok érvényesítése a jogosultak által erre létrehozott szervezet útján, függetlenül attól, hogy azt a törvény írja elő vagy az a jogosultak elhatározásán alapul (85.§). A "közös jogkezelés"-tévedés lényege, hogy azt feltételezi, hogy a szerző által megadott licenc mindenképpen tartalmaz olyan jogot, mely nem gyakorolható egyedileg, és a beszedendő jogdíjba beszámítja azon szerző részesedését, melyet a szerző nem kíván, noha nincs akadálya, hogy a beszedendő jogdíjak kiszámításánál ezt figyelembe vegye, például az ezt nem kívánó szerzők után is megdrágítja az üres hordozók árát. Az ez alapján történt plusz jogdíjszedés ellentétes a szerzők jogával.
* Jogsértés-tévedés. Ezt követi a 94. és 99.§ között a jogsértésekről szóló rész. Nyilvánvaló, hogy ez ma már főleg a digitális technika műszaki eszközeivel történő felhasználás hogyanját jelenti, mégpedig az erre vonatkozó műszaki intézkedésekkel kapcsolatos tévedést, mely többször is szerepel: A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedés megkerülésére, feltéve, hogy az említett cselekményt olyan személy hajtja végre, aki tudja, vagy akinek az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmény célja a műszaki intézkedés megkerülése (95. §) és A 94-98. §-ok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a XI. és a XI/A. fejezet szabályainak megsértése esetén, illetve az e fejezetekben szabályozott jogokkal kapcsolatos műszaki intézkedések és jogkezelési adatok védelmére is. (99.§). E tévedés eredetije a 10 éve az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazott érvénytelenítés alatt álló DMCA, mely nyilvánvalóan akkor képtelenség, mint a magyar szerzői jogi törvényben lévő kedvenc kottamásolást tiltó paragrafusunk, a 35., mely emellett például a napilapok másolását - az évszázad vicce - "csak kézzel vagy írógéppel" való "engedélyezéssel" igyekszik meggátolni. Furcsa, hogy a törvényalkotóknak épp a számítógépbe íráskor nem jutott eszükbe, hogy a digitális adat épp arra jó, hogy bitekek olvasva valami mindenhol egyformán használható legyen. A digitális adatot egy szoftver olvassa el, és kódolatlanra alakítja, ebből a gépen egy kódolatlan adat keletkezik és ebből a már gépen lévő kódolatlan adatból küld egy másolatot a képernyőre, hangfalra és így tovább. Egy DVD-t esetén például, mindössze arra van szükségem, hogy valaki írjon egy programot, ami lehetővé teszi az általam megvásárolt DVD-n lévő adat lejátszását bármelyik általános célú számítógépemen. Egy programozó is szeret DVD-t nézni, ő is vesz egy DVD-t, vannak gépei, szeretné, hogy azokon le tudja játszani. Kell tehát egy szoftver, beteszi a lemezt, megnézi, hogy a DVD milyen formában tárolja az adatokat, ennek ismeretében ír egy szoftvert, amit legális szoftverterjesztő vállalkozók hasonlókkal együtt kiraknak a letöltő oldalukra. A fejlesztéssel nem foglakozó, DVD-t megvásárló felhasználó felmegy egy ilyen oldalra, rákattint a legjobbnak tűnő szoftverre, mely az egyszerűen települ és elindul a gépén. Ha a szoftver nem törődik azzal, hogy figyelve a régiókódot, és az alapján műszakilag egyébként teljesen értelmetlenül megtiltsa a lejátszást, akkor a felhasználó egyszerűen csak örül, hogy az általa szimpatikusnak talált program az általa megvásárolt DVD-t bármely számítógépen lejátssza. A jogsértés-tévedés azért áll fent a műszaki intézkedésekkel kapcsolatban, mert egy hétköznapi gyakorlatunkban nem létező fogalomból indul ki, mely a "hatásos műszaki intézkedés" lenne. Ez értelmetlen. A műalkotások ma már elsősorban, főleg a zeneművek esetén, eleve digitálisan, szoftverként jönnek létre, átadásuk technikailag nem akadályozható meg, jellegüknél fogva erre nem létezik "hatásos műszaki intézkedés".
Amikor azt mondom tehát, hogy a szabad zenei közösségek, zenei hálózatok szempontjából most jó lenne még a szerzői jog minden szereplőjének támogatása, e hibák mihamarabbi közérdekű kijavításáról beszélek.
Szabad zenei közösségek ma és holnap
Az áttekintés kezdetére 2008. nyarán az ArtistX.org tűnt jó kiindulópontnak. Ez egy olyan közösség, mely egy Debian-alapú szabad szoftver-rendszer segítségével hozza össze tagjait a művészi közösségek, például szabad zenei közösségek és akár zenei hálózatok által nyújtott lehetőségek kihasználására, így például a benne lévő szoftverek kapcsán segít rátalálni ezekre. Néhány szépen fejlődő közösség némileg rámutat a folyamatokra.
Általános közösségek
Archive.org
Archive.org - Open Soure Audio
Az Archive.org az Internet egyik legjelentősebb közösségileg támogatott kezdeményezése azon anyagok gyűjtésére, melyek az Interneten szabadon másolhatók, a szabad oldalakra felkerült anyagok átlagosan mintegy fél év után kerülnek archiválásra.
Az Archive.org Open Source Audio közösségi projekten át egyre több jó minőségű szabad licencű és szabad formátumú zenei anyag érhető el.
Opsound.org
Az opsound.org egy 2007 során indult közösség, mely látványos növekedéssel igazolja jó célját, a szabad szoftver modelljének alkalmazását a zenére. A hallgatókat kreatív felhasználásra sarkallja és a szerzőknek is szolgáltatások nyújt.
FreeTheSounds
A FreeTheSounds.org címen található közösség egy rendkívül kreatív kezdeményezés, mely a szabad zene minden részletét megragadja. A hangmintáktól kezdve a már összevágott és még tovább szabadon feldolgozható zenékig a szabad zenei elemeket minden szinten megosztja.
ccMixter.org
A ccMixter szabad zenei hálózat egyike a legnépszerűbb játszótereknek. A rajta lévő anyagok szabadon letölthetők és megoszthatók, újat alkotni is könnyű, ahogyan neve jól sejteti: Creative Commons licencet használ.
Jamendo
A Jamendo egy gyorsan növő, sikeres üzleti modell arra a célra, hogy egyszerre lehessen szabad felhasználású zenéket és szerzőiket népszerűsíteni, ugyanakkor üzleti támogatással lehetőséget ad a szerzőknek a bevételre.
Ezek az általános szabad példák kiválóan mutatják a növekedést. A motor kulcsa ugyanakkor mindig a kimondott szakmai szereplők kezében van, hiszen általában ők alkotják a nagy újdonságokat, nekik kell erre szabad licencet adni, a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok sorsa rajtuk múlik, ezért rendkívül fontosan a kimondottan szakmai alapú közösségek is.
Szakmai alapú közösségek
A szakmai közösségek, ahol az új stílusokkal való kísérletezés jobban zajik tehát alapvető fontosságúak a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok fennmaradásához. Ezekben persze nehezebb a munka és ezért nehezebben is indulnak, nézzünk pár sikeres példát is és nézzünk meg pár problémát, ami mutatja, mi kell a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok további fejlődéséhez.
Mutopia
A http://mutopiaproject.org címen található az egyik legismertebb szakmai szabad zenei közösség a Mutopia Projekt. Noha egyes műfajok kivételek, a világon keletkezett legtöbb zene alapja általában a kotta. Így a Mutopia Projekt egy a legutóbbi 1-2 évben szépen növekvő kotta-készítő nagy szabad zenei közösség, amely egyedülálló abban, hogy a kezdetektől rendkívül szigorú feltételekkel garantálja a kották szerzői jogait és szabad licencét. A projektben már most is számtalan különböző stílusú zene van. Egyrészt feltölthető valamennyi olyan zene, melynek eredetije már nem áll szerzői jogi védelem alatt, a fentiekből következően, most, amikor ezt írom, ez természetesen a negyvenes éveknél korábbi valamennyi szerző valamennyi zenéjét jelenti, másrészt feltölthető az azóta keletkezett minden olyan zene, melyet annak szerzője szabad licenc alá helyezett. Így a zene történelmének kezdetétől egészen a legeslegújabb zenékig a legkülönbözőbb stílusú szerzők művei megtalálhatók a Mutopia Projektben. Másrészt a kották tipográfiájára is zeneművészi értéket képvisel, a beküldők szerzői joga és legszabadabb licence alatt áll, a projekt alapvető licence a Creative Commons licenc a BY (Attribution, Jelöld meg!) és SA (ShareAlike, Így add tovább!) opciókkal, és az ezzel kompatibilis licencek - például GNU GPL 3+. Vagyis a beküldött zenékre kötelezően vonatkozik a beküldők szerzői joga - minimum a tipográfiára - és a hozzá kapcsolódó a GNU GPL alapján készült feltétel, hogy a beküldött zenékből bárki készíthet átdolgozást, de ezen eredetivel kompatibilis licenc alatt kell terjesztenie. Ezt természetesen a nyílt forráskód biztosítja, mert a Mutopia Projekt az adott zenének csak nyílt forráskódú verzióját fogadja el. Ez egy LilyPond fájl, mely a legfontosabb szabad zenei formátum - néhány zenetudós fejleszti folyamatosan egy közösség segítségével - akár egy egyszerű szövegszerkesztővel, vagy a MuseScore vagy más tetszetős szabad grafikus felületeivel is elkészíthető és beküldhető. A megfelelő szabad szoftverek a forráskódból a legkülönbözőbb kimenetet képesek generálni, tetszés szerint DVI, PostScript vagy PDF fájlokat vagy különféle hangfájlokat. A Mutopia Projekt alapvető szereplője egy zenei hálózatnak, mely továbbterjeszti a fájlokat, sőt a Mutopia Projekt rendkívül kényelmesen még tetszetős előnézeti képeket, PostScript fájlokat és a közkedvelt PDF fájlokat is nyújtja. Ez minden zenésznek nagy lehetőség, a zeneoktatás számára pedig valóságos kincsesbánya, hiszen drága és rugalmatlan megoldás helyett a szükséges kottákhoz kiváló minőségben és ingyenesen hozzájuthatnak és rugalmasan kezelhetik, a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok legalapvetőbb feltételeinek többségét legjobban a Mutopia Projekt teljesíti: biztosítja a szabad licencet, a szabad és szabványos formátumokat és sikeresen részt vesz elosztó hálózatokban, még sikeresebbé válik majd, mikor magának a MutopiaProjekt.org oldalnak az interaktivitása növekszik.
IMSLP/IMDBP - Nemzetközi Kottatár
Szakmai szabad zenei közösség az IMSLP.org/IMDBP.org Nemzetközi Zenetár projekt is, ami újdonságai miatt is igen tanulságos. Ez az oldal már több 10.000 zenét tartalmaz. A gyorsabb növekedést egy előnyös és egy hátrányos tulajdonságával éri el. Előnye, hogy jelenleg jobb közösségi teret biztosít, mivel wiki-alapú. E cikk leadása és előadása közti időben várható, hogy hátrányát legyőzve a talán legnagyobb maradéktalanul szabad zenei közösséggé válik, mert már lehetőség lesz a könnyebben kezelhető forráskód közlésére a PDF visszaalakításán túl. Az IMSLP esete nagyon jó példa arra, hogy miért fontos a zenei közösségek biztos folyamatos növekedéséhez a szabad licenc, az IMSLP esetében volt ugyanis egy komoly, ám természetesen csak átmeneti megtorpanás.
Az IMSLP kanadai székhelyű, és Kanadában üzemel a szerver, mivel eleve wiki-alapon indult, a kezdetektől gyors növekedést mutatott. A szerzői jog a multinacionális zeneipari vállalatok által nyomott kiterjesztése Kanadában is borzalmas szerzői jogi rendszert hozott létre, időbeli érvénye például itt is meghaladja a mű 1. kiadására vonatkozó kétséges monopóliumot, itt is szélsőségesen a szerző halála utánig tart, de "csak" 50 évig, így az IMSLP működésére a kanadai szerzői jog vonatkozott. A portál ezért kezdettől egy nagyon fontos dolgot tett.
Az IMSLP felhívta a figyelmet arra, hogy azokból az országokból, ahol a szerzői jog időbeli érvénye még ennél is hosszabb (emlékezzünk, sajnos a legtöbb európai ország is ebbe a körbe esik), csak azokat a zenéket lehet letölteni, melyeket a szerző szabad licenc alatt közölt.
Ennek ellenére 2008 februárjában a bécsi székhelyű nemzetközi Universal Edition, mely például Bartók Béla számos zenéjének kiadói jogaival rendelkezik ügyvédi felszólítást küldött a portál azonnali felfüggesztésére.
A kockázat 2 ok miatt is kicsi volt, egyrészt nehezen lehetett volna más országban lévő szerzői jognak Kanadában érvényt szerezni, másrészt ezt támogatva vélhetően összeállt volna a szabad kultúrát védő egyébként nem gyenge nemzetközi jogi csapat, mint ahogy Richard Matthew Stallman vagy Larry Lessig a híres szerzői jogi professzor hamarosan jelezte, hogy szemeiket e nagy közösségen tartják.
Talán még egy esetleges per kezdete előtt lehetőség lett volna a művek osztályozására is a letöltés irányát illetően, az IMSLP üzemeltetését végző egyetemisták azonban multinacionális céggel szemben a kezdeti jogi költségeket sem tudták volna elviselni, ezért a közösség számára egy alternatív fórumot létrehozva átmenetileg felfüggesztették a szolgáltatást, és állami és más jogi szervezetek segítségével kibővített szolgáltatással, az IMDBP nyílt nemzetközi zenemű-adatbázissal indították újra.
Vélhetően a szűrés feltételei rendelkezésre fognak állni, ám mindez ismét rámutat, hogy az eredeti forráskód elérhetősége fontos annak maradéktalan bizonyítására is, hogy a tartalomhoz megvalósított kifejezésforma, ez esetben tehát a tipográfia teljesen eredeti, nem egy korábbi, nem-szabad licenc alatt álló megvalósítás átdolgozása.
SampleSwap
A http://sampleswap.org címen található SampleSwap szolgáltatás egy hangmintákat készítő gyorsan növekvő szabad zenei közösség. Az oldal alapvetően egy fórum, ahova és ahonnan rendezett formában lehet fel- és letölteni. A feltöltésnél a szerzők gyakorlatilag valamelyik Creative Commons licencet választhatják. Noha sokat kell még dolgozni azon, hogy az oldal felülete igazán kényelmes legyen, a közösségben más az alkotók is több százan vannak, a közösség mérete jelenleg több mint 20% havi növekedést mutat. Hasonlóan a fent bemutatott kottákat megosztó közösségekhez, e projekt népszerűsége is nőttön nő.
ModArchive.org
A ModArchive egyike a legrégibb zenei közösségeknek, egy zenei hálózat is kapcsolódik hozzá. Jóval a szerzői jog szerint érvényes szabad licencek széleskörű népszerűsége előtt, a tracker-kultúra 1. hajnala után indult, így az itt lévő hangmodulok nagy része még public domain, vagy még kevésbé kiforrott szabad licencek alatt áll, ám a korszerű szabad licencek térhódításával, népszerűsége ismét növekedésnek indult. Maga az oldal alapvetően egy fórum, több száz alkotóval. A trackeléshez egyfelől szabad hangmintákra, másfelől szabad track-készítő szoftverekre is szükség van, mint amilyen a CheeseTracker vagy a ChibiTracker. Ezen projektek, és a mögöttük álló szabad zenei közösségek között a ModArchive egy hálózatot szervez.
LMMS
Az LMMS zenestúdió keretrendszernek a híres SourceForge.net ad helyet, ez egy viszonylag új projekt, ahhoz, hogy ismertté váljon, még jó pár hónap kell. Általános jellege miatt egyaránt alkalmas előadóknak és alkotóknak megosztható zenei anyagok létrehozására. Bár még csak 1-2 tag helyezett el benne zenét, ugyanezen általános jellege egy kis ismertté válásával biztosan szép jövő előtt áll.
Szabad Zene Projekt
A Szabad Zene Projekt egy 2008. nyarán indított kísérleti projekt, első fázisának vége 2008. október 11. Munkacíme: http://zene.on-wiki.net/. Megpróbálja megvizsgálni egyelőre egy országban - történetesen Magyarországon -, ahol az előadók és szerzők még alig ismerik a szabad licencek előnyeit, hogy az általában aktív nyári szünetben és a tanév elején a saját nyelvükön mennyire tudja legalább néhányukkal megismertetni ezeket, és így minimum egy kis szabad zenei közösséget létrehozni. A kísérletet pályázattal ösztönzi. A kísérlet helye egy bárki által igénybe vehető wiki szolgáltatás, ahova a pályázati díj reményében bárki feltöltheti szabad zenéjét, rugalmasan kezelheti saját honlapját, és más ingyenes szolgáltatáshoz juthat.
Zárszó
Ma mindenki nagy zenei hálózatok része akar lenni. Ehhez szabadságharc szükséges, amely már zajlik, alapvetően a szabad zenei közösségek és zenei hálózatok szerzői vívják és érnek el eredményeket a sötét XX. században magunkra rakott leggyilkosabb kulturális béklyóktól való megszabadulás során úgy, hogy megpróbálják jobban elismertetni szerzői jogaikat, hogy maguk határozhassák meg, kinek, milyen feltételekkel terjesztik a zenét. Jó példákat látunk erre. Ha legközelebb kedvenc zenénket hallgatjuk, és kedvezőbb feltételekkel jutottunk hozzá, tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan segíthetek ebben?
Copyright: SZERVÁC Attila, 2008.
This work is freely distributable
License: Creative Commons Attibution ShareAlike 3.0+ / GNU GPL 3+
Release: v.91
