HTML

sas@blog.hu

Friss topikok

Ezt nem vártam tőled

2008.06.08. 07:00 satie

Azt hiszem nagy szerelem csak néhány van az ember életében; nekem Magdaléna volt az első.

Épp 15 éves voltam és késve érkeztem egy művészeti szakközépiskola és gimnázium elit szakának év eleji óraegyeztetésére. Csak annyit tudtam, hogy jön hozzánk egy új hallgató, aki a gimnáziumi tárgyakból felettünk jár.

A híres Nagymező utcai épület aulájába lépve hát szememet egyenest a szemközti lépcsőre vetettem, és földbe gyökerezett a lábam: a társaim már jöttek le a lépcsőn, eldőlt tehát már az óránk időpontja, és köztük egy szép mosolyú lány lépdelt kecsesen.

A lépcső felé tartva önkéntelenül is egyszerre lépdeltem a lánnyal és szívem akkorákat kondult, mint a Teréz templom harangja, mely jól jelezte negyedórás késésemet.


- Sziasztok. Szia... - dadogtam.
- Magdaléna - mutatkozott be kedvesen és nyújtotta kezét. Elcsukló hangon bemutatkoztam és dadogva indokoltam késésemet.

Magdaléna 18. éves volt, ezt a szakot csak most vette fel, így került a mi amúgy is erős csoportunkba, melyben ő is kivételes tehetséget mutatott.

Szerelem első látásra - igen ám, de akkor neki volt egy Csaba nevű pasija, aki menő, néhány fős zenekarokban játszott. Sebaj, Csaba alighanem nem szerette igazán Magdalénát, Karácsony, Újév környékén már egyre jobban elhanyagolta, fontosabbak voltak a haknik, meg alighanem az azokon megjelenő csajok előtti menőzés, mi meg, mint barátok egyre többet lógtunk együtt, egy csodás alkalommal még édesanyámmal is összefutottunk, és ez egészen jól jött ki. Így hát Magdaléna születésnapjára, március 25-ére érzelmileg már kezdtünk nagyon közel kerülni egymáshoz, így hát tudtam, bizony el kell kezdenem összeszedni a bátorságomat, hogy közöljem, ami már egyértelmű, iránta érzett szerelmem miatt lángol egész életem, ehhez semmi az influenzajárvány, ami miatt a fél iskola hiányzik, és ami következő hétre őt is a vidéki betegágyba viszi, mire kitör a tavaszi szünet. Van egy kotta, amiből egymás után készülnünk kéne és épp tőlem kellett volna, hogy átvegye, én meg nagyon ráérek, így rögtön a hétvégi szikrázó napsütésben becsengetek a kertkapun Mezőhegyesen a Petőfi utca 15. szám alatt. Sebtében felkapott papucsban, hőemelkedetten néz rám - édesanyja mögötte az ajtóban! - mint egy csodára, mélyen a szemébe nézve bevallom: "Ó, csak leugrottam, hogy ne maradj le a suliban, nem akarok zavarni." Örülnek, hívnak ebédelni, úgyis épp nagy hétvégi vendégséggel van tele a ház, legalább megismerem a családot, jó lesz nekem a 6 órás vonat is. Magdaléna ebéd után javasolja, addig bicajozzunk egy kicsit. 4 órakor tehát elbicajozunk a falu másik végére és ott Magdaléna hosszan ecseteli, mennyire örül, hogy ilyen szimpatikus vagyok a családnak, azt mondják, még Csabinál is sokkal szimpatikusabb. A kinézetemmel, amit most már fejlődőnek tartok, akkor még sokkal elégedetlenebb voltam, Csabi viszont egy kimondott szépfiú, népszerű ütőhangszeres gyereknek számított akkor, ezért nagyon figyelem, amit mind, mert azt gondolom, a kedves képem mellett azt értékelik, hogy látják, a tenyeremen hordom őt, szóval hosszan és nagyon alaposan hallgatom Magdaléna előadását, aminek a végére arra lyukad ki, hogy maradjak másnapig, ha el tudom viselni, hogy az unokaöccse és én legyünk 1 szobában éjjel. Látván a terepet, tudom, nem lesz módunk másnapig egy bizonyos pontnál továbbmenni, felvetek 2 ellenérvet, mindkettőre azt mondj, de maradjak, így végül ráállok. 5 óra 58 perckor még egyszer megkérdezi, biztosan eldöntöttem-e (2 perc múlva indul az utolsó vonat). Ekkor már a valahonnan előkerített postamesterre várunk, hogy nyissa ki nekünk a postát egy pesti telefon erejéig, mikor a postáról kilépünk, már este van. Szép este. Reggel feltesz a vonatra, pár nap múlva újra lát. Hátradőlök a vonaton. Nem vesztettem el a szüzességem, de iszonyú boldog vagyok.

Egy pár napot még késik a suliból, míg fel nem gyógyul teljesen, közben ki min pörgött a szünetben. Mondom, a, b, c, Magdalénának levittem a kottát, x, y, z. Először ezt a kérdést kaptam: 'Miket terjesztettél rólam?', majd a bevállalási problémát klasszikusan elkerülő ismerős mondatot:

- Ezt nem vártam tőled.

Őrjöngtünk, veszekedtünk, és az iskolából hátrelévő több mint 2 évben nem szóltunk egymáshoz. Elsősorban emiatt kisebb részt más dolgok miatt a következő években a romjaimból kellett felépítenem magam. Elengedtem őt a Zeneakadémiára, én úgy láttam, hogy nem érdemes, valószínűnek tartom, hogy mindenképp a mostani irányba haladnék, de ez a kapcsolat akkor sok-sok évre alapvetően meghatározta az életemet. Az egyetemen aztán már újra bepasizott, 10 évig néztem a szerencsétlenkedéseit és sajnáltam főleg, akkor, mikor egy olyan srácot hagyott el gyerekestül, aki talán még nálam is jobban szerette, ez előtt nem sokkal éreztem úgy, hogy végleg kiszerettem belőle (és jött a 2. nagy szerelmem), mert láttam, hogy nem akarja magát megvalósítani, személyiségének az az izgató vibrálása elmúlt, illetve szinte már teljesen elhalványodott, közben megértettem, hogy nem a kölcsönös makacsságunk okozta a bajt, hanem az egymásban izgató értékek közt túl nagy volt a különbség, ezt vagdaltuk hülyeségekkel egymás fejéhez, kölcsönös szívás.

Megismerkedésünk óta majdnem 20 év telt el, ő a gyerekkel kiment külföldre és ott hozzáment egy kissé unalmas karmesterhez, mert a zenei alkotómunka úgy fest, annyira már nem érdekli, pedig mindig kerestem erre a kapcsolatot, míg 37 éves is el nem múlt, ezért most a születésnapja után pár héttel meghívtam ebédelni, hátha vannak még tervei, de úgy láttam, nincsenek. Hogy írok még egy utolsó levelet (ezt megismerkedésünk 20. évfordulójára fogom tenni) ezt mondtam, ám többet nem lesz miről, ha csak ő egyszer talán barátian egy beszélgetésre nem keres, és ez a pont, mikor - természetesen a saját szempontodból nézve!!! - már egyre inkább kómába süllyedni kezdve látod a másikat, és már nem tudsz vele miről beszélni, ez talán az igazi, a vele éppen meglévő közvetlen párkapcsolatnál még sokkal súlyosabb szakítás, mindkét fél részéről szívás. Szívás. Szívás. Szívás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadon.blog.hu/api/trackback/id/tr15509194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása